Konzultációs terv lényege
A konzultációs tervek központi szerepet játszanak a folyamat menetébe, de a rendszeres létrehozásuk és felhasználásuk etikai problémákat vethet fel. A konzultációs terv a pártanácsadó és az ügyfél által készített dokumentum. Amely azonosítja az ügyfél problémáit, a kívánt célokat és azokat a célkitűzéseket, amelyek teljesítésük esetén vezethetnek az azonosított célok eléréséhez. Várhatóan a konzultációs terv elkészül és végrehajtásra kerül az ülések során. A legtöbb pártanácsadó általában a racionális/ tervezési megközelítést alkalmazza a kezelési tervek elkészítéséhez. Ez a megközelítés az egy egészségügyben alkalmazott modellhez hasonlít:
- Az első foglalkozások kiemelik a bemutató problémákat
- A problémák okainak feltárása
- Cselekvést terveznek az ügyfél problémájának megoldása érdekében
- Kezelési tervet indítanak
Fontos szándék egy meghatározott probléma azonosítása az első alkalmak értékelések során. Minden konzultáción a kliens problémáját megoldó, fejlesztő egyértelmű cél elérése érdekében történjen. Úgy gondolják, hogy a racionális / tervezési megközelítés egyértelműen lineáris módon irányítja a kezelést. Ezáltal csökkenti a költségeket, kölcsönösen elfogadott célokat biztosít és egyértelműen meghatározza a konzultáció végpontját. Világosan akarom kifejezni; a konzultációs folyamat ésszerűsítése nem rossz vágy.
A racionális / tervezési megközelítést tanítják a képzésen a hallgatóknak, a pártanácsadóknak, és ez az, amit a konzultáció valós világa kíván. De az emberek nem egyformák, és a konzultációs kapcsolat sohasem egységes. Tehát hogyan lehet a racionális / tervezési megközelítés a legjobb és a legmegfelelőbb etikai lehetőség a kezelés megtervezésében? Rune Molbak cikkében három feltételezés létezik, amelyeken a racionális / tervezési megközelítés alapul, és ezek a feltételezések etikai konzultációs aggályokat vetnek fel.
Az első feltételezés az, hogy az ügyfél problémáját idő előtt meghatározhatjuk. Anamnézis interjú, kérdések vagy az ügyféllel folytatott ésszerű együttműködési megbeszélés útján.
A pártanácsadónak nem szabad hinnie az ügyfél és a saját képességeiben, hogy a konzultációnak bizonyos kialakulása előtt megtudják, mi lesz a kezelés legjobb pályája. Az utazás, hogy felfedezzen magáról dolgokat – például „milyen problémákkal és célokkal foglalkozom igazán?” – akkor történjen, amikor a konzultációs folyamat kibontakozik, nem a kezdeti bevitel során. Ezenkívül ez a konzultációs felfedezés különböző ütemben, különböző embereknél történik.
A második feltételezés szerint a pártanácsadó által vezetett folyamat egy lineáris folyamat. Amelyben a célokat előre meg lehet határozni, és a konzultáció folyamán állandóak maradnak.
Soha egyetlen konzultációs pálya sem volt egyértelműen lineáris. Ennek szemléltetése érdekében: a saját életedben mikor oldott meg valaha egy érzelmi vagy viselkedési probléma gyorsan, hatékonyan, kudarcok és a motiváció csökkenése nélkül? Az emberi élet megélése nehéz és tele van zavaró tényezőkkel és kudarcokkal, és bármilyen pártanácsadás, konzultáció, pszichológiai vagy orvosi kezelésnek, is meg kell jelennie a kudarc pillanataival és új megközelítések kipróbálásának szükségességével.
A harmadik feltételezés szerint a pártanácsadó irányítja a konzultációs folyamatot, és képes racionális, fejlesztő és célorientált módon irányítani a kezelést.
A normál, nem lineáris konzultációhoz hozzájáruló tényezők milliói miatt a pártanácsadók nem tudják ellenőrizni a kezelés folyamatot; legalábbis nem úgy, ahogyan a racionális / tervezési megközelítés feltételezi. A pártanácsadás etikusabb megközelítése nem kontrolláló, olyan környezet megteremtése érdekében dolgozik, ahol az ügyfelek aktív ügynökök az életükben.
Mølbak mélyrehatóan elmélyül e feltételezések problémáiban, és érvei meggyőzőek, a racionális / tervezési megközelítés problémaként emelik ki az előbb említett három feltételezést.
Könnyű lyukakat szúrni egy elméletbe, majd elsétálni, több kárt okozva, mint hasznot, de Mølbak tovább magyarázza a konzultáció alternatív megközelítését, amely egy fejlődési folyamatorientált megközelítés.
Három különböző feltételezésre épül:
- A konzultáció célja nem a kezelés elején meghatározott probléma megoldása, hanem a probléma felderítése.
- A konzultáció folyamata átalakítja a célokat, nem pedig valamilyen progresszív és lineáris módon valósul meg.
- A pártanácsadó akkor dönt a legjobban, amikor nem tervez és ad át egyetemes beavatkozásokat, hanem akkor, amikor a pillanatban felmerülő eseményekre kontextusilag és jól időzítve reagálnak.
Molbak folyamat orientált megközelítése jobb és etikusabb megközelítés a kezelés megtervezésében, mivel nem feltételezi a kliens problémáit és céljait nem megfelelően idő előtti és rugalmatlan módon kezeli.
De hogyan lehet egy folyamat orientált megközelítést alkalmazni egy olyan konzultációs rendszerben, amely díjazza az egészségügyben racionális tervezési modellt, és megköveteli az egészségügyben szükségesség és a gyorsított eredmények igazolását?
Lehet, hogy a kezeléstervezés etikai megvalósítása magában foglalja azt a kísérletet, hogy a problémákat kezdetben a lehető legjobban azonosítsák az irányított kezelés megkezdéséhez, például egy racionális / tervezési megközelítéshez, de lehetővé tegye a kezelési terv interaktív dokumentumként való alkalmazását, amely üdvözli az előre nem látható konzultációs folyamat miatti változásokat?
Ez az ideális helyzet, megköveteli, hogy az ügyfél és a pártanácsadó felhatalmazást kapjon arra, hogy aktívan részt vegyen a problémák és a célok meghatározásában, amikor konzultációs folyamatban haladnak.
Mélyen megértő, fejlődő, bizalommal és meghittséggel teli kapcsolatban lehet csak a jó pártanácsadást kivitelezni.